Toronyi szülőket és gyermekeket hívott “egy kis délelőtti főzőcskére” múlt szombaton a szombathelyi székhelyű Alpokalja Nagycsaládos Egyesület a helyi művelődási ház szervezésében a rendezvénytéren található kiépített szalonnasütőkhöz.

A vártnál talán kevesebben, de annál nagyobb érdeklődéssel és lelkesedéssel figyelték a toronyi családok, hogyan lehet szabad tűzön, bográcsban elkészíteni egy tizedik századi egytálétel különlegességget. (Persze ez csak a mai ember számára jelent különlegességet…) A programnak ugyanis az volt a célja, hogy a résztvevők szakképzett, tapasztalt szakács segítségével egy kicsit kilépjenek a gulyás, a paprikás krumpli, a lecsó, a tészta (és sorolhatnánk) bűvköréből, és sok-sok zöldséggel, újszerű, egészséges ételekkel bővítsék az étlapot.

A régmúlt időkben a hús, mint alapanyag összehasonlíthatatlanul ritkábban került a kondérba, mint napjainkban. Ismert tény viszont, hogy gabonafélékből nagyon sokféle ételt készítettek. Ezek voltak az úgynevezett kásák. A kora újkorban Magyarországon a köles- és árpakása mindenütt rendelkezésre állt, és valamennyi társadalmi rétegnél élelmiszerül szolgált. Hajdinát csak egyes vidékeken termeltek, importált rizs pedig csak ünnepélyes alkalommal került az asztalra – írják a táplálkozástudománnyal és -történettel foglalkozó szakemberek.

Lássuk be: nem csak az lehet finom, ami divatos. És nem csak akkor érezhetjük jól magunkat családi, baráti vagy bármilyen más közösségben, ha gulyás fő a bográcsban, hanem más, annál talán egészségesebbnek tetsző ételek elkészítése közben is. Erre volt jó példa a szombati toronyi főzőcske.