Az idősek napja alkalmából szervezett ünnepséget és köszöntőt Torony szépkorú lakóinak a település önkormányzata. Az iskola sportcsarnokában megrendezett eseményen Kovács György polgármester mondott ünnepi beszédet, műsort adtak az óvodások és az iskolások, közreműködött Fazekas Gábor önkormányzati képviselő, Czirók Tamás bábművész és “hangadó”, valamint Horváth Béla és zenekara.

Zenés fogadtatásban volt részük mindazoknak, akik elfogadták az önkormányzat meghívását a szépkorúak idei ünnepségére, amit a szokásokkal ellentétben ezúttal nem a művelődési házban, hanem az iskola sportcsarnokában tartottak. A jó hangulatot Horváth Béla és zenekara alapozta meg. A meghívottak itt vehették át az önkormányzat időskori támogatását.

Kovács György polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd egy példázattal kezdte ünnepi beszédét:

“Van három fontos dolog az ember életében, ami ahhoz kell, hogy jól érezze magát: Mindig tiszta legyen az ingünk! Mindig tiszta legyen a lelkiismeretünk! Mindig legyen pénz a zsebünkben.

Én, mint polgármester, a toronyi képviselő-testület és a jegyzőség dolgozói ehhez szeretnénk hozzájárulni. Hogy ha egy kicsivel is, de növeljük a zsebükben lévő pénz összegét. Mert ugye a tiszta ruházat, a tiszta ing ahhoz kell, hogy bízzanak bennünk. A tiszta lelkiismeret meg ahhoz kell, hogy az ember jól érezze magát a világban.

Illik ez a mondás a mai napra is, hiszen tiszta ingben, ünneplő ruhában ülünk itt. Ezzel becsülve meg egymást, az alkalmat, a célt, amely összehozott bennünket. A pénz, amit adni tudunk, az segítség abban, hogy Önök kijárták az élet iskoláját, és kicsit könnyítsünk a napi gondokon. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy én tolmácsolhatom a képviselő-testület, a jegyzőség, az iskolai szülői munkaközösség jókívánságait Önöknek, akik elfogadták meghívásunkat, meghallották hívó szavunkat.

Miközben tisztelettel nézem a sok segítő kezet, akik szorgoskodnak, hogy a jelenlévők jól érezzék magukat, szeretnék élni a lehetőséggel, hogy így, itt, nyilvánosan is megköszönjem minden egyes segítőm áldozatos, odaadó munkáját. Hiszen nélkülük nem sokra mentem volna.

A zenekar már hangol, a zene, a tánc, a kikapcsolódás és a finom étel mellé bor és üdítő is jár. Mivel rajtunk a tiszta ing, az ételeket és az italokat kezdjük felszolgálni, kívánom, hogy tiszta lelkiismeret is adassék meg mindenkinek!”

A folytatásban pedig ezeket mondta:

“Az idősek napja kiváló alkalom arra, hogy elgondolkodjunk öregjeink iránt tanúsított, néha-néha talán elmaradó gondoskodásunkon. Ez a jeles esemény mindenesetre kiváló alkalom arra, hogy a régen halogatott dolgokat megtegyük.

Szeretnék egy tanulságos történetet felolvasni Önöknek, amely sok igazságot tartalmaz, és amely így szól:

Megkérdezi az unoka a nagypapától:

– Hány éves vagy, nagypapa?

A nagypapa így válaszolt:

– Gondolkoznom kell egy kicsit. A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásológép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, nem volt még hitelkártya, és nem volt még lézersugár. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosógépet, a szárítógépet. A ruhát egyszerűen kiteregették  az udvarra száradni a friss levegőre. Az ember még nem lépett a Holdra és nem léteztek sugárhajtású repülők.

A nagyanyád és én összeházasodtunk, és azután együtt éltünk. És minden családban volt anyuka és apuka. Nem volt még számítógép, 25 éves koromig minden férfit Uramnak, mind nőt Asszonyomnak vagy Kisasszonynak szólítottam. Párjuk a galamboknak és nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt a buszra vagy villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál gyorsabban álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, ha állapotos volt és a helyére is kísértük. A nő elsőként lépett ki a liftből.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és családi erény volt a leány tisztasága a férje számára. A mi életünket a Tízparancsolat, a józan ész és az idősebbek iránti tisztelet szabályozta. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk JÓ és ROSSZ között, és hogy felelősek vagyunk a tetteinkért.

Sosem hallottunk sztereó zenét URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről vagy számítógépről. Nem volt notebook, az órákat naponta felhúztuk. Az én időmben a fű azt jelentette, amit megettek az állatok és nyírtak és nem azt, amit elszívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, aki azt hitte, hogy az asszonynak férjre van szüksége, hogy szüljön.

És akkor most mondd meg nekem, szerinted hány éves vagyok?

Az unoka gondolkodik.

– Hát, nagyapó, gondolom több, mint 200 éves – felelte az unoka.

– Nem, kedvesem, csak 65 éves vagyok.”

Kovács György végezetül Isten áldását kérte minden megjelentre.

A beszédet követően műsort adtak az óvodások és az általános iskolások, közreműködött Fazekas Gábor önkormányzati képviselő és Czirók Tamás bábművész, “hangadó”.

Fotó: Szabó Zsolt