Plébániai hirdetések – augusztus 20.
2023-08-21
Ismerős esetleg valakinek?
2023-08-24
Vállalkozók és helyi egyesületek összefogásával valósulhatott meg a meg a Toronyi Kenyérünnep szombaton. A toronyi nőtlenek és házasok labdarúgó mérkőzésével kezdődött az rendezvény a sportpályán. A gyermekeket a Szamóca Színház, ugrálóvárak, a Mívestár Hagyományőrző Egyesület kézműves játszóháza, arcfestés és íjászat szórakoztatta.
A polgármester úr a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepet:
Kedves Ünneplő Közösség! Kedves Toronyi Barátaim!
Augusztus 20-án kettős, sőt hármas ünnepet ülünk. Ünnepeljük a magyar államiságot, Szent István Királyunkat és az új kenyeret is. Az államiság és a Szent Király ünnepe minden magyar számára fontos ünnep, nekünk, toronyiaknak, a mi szívünknek talán még fontosabb az új kenyér ünnepe. Településünk neve a köztudatban összefonódott a kenyérével. Ma már éttermek menüsorában is olvasható ez a kifejezés: toronyi kenyér. Augusztus 20-án, talán még büszkébben húzhatjuk ki magunkat itt a nyugati határszélen, ebben a szép és különleges faluban.
A kenyér az egyik legősibb és legfontosabb élelmiszerünk, amely szinte minden kultúrában megtalálható. A kenyér sok mindent jelképez: a termékenységet, a bőséget, a közösséget, a hitet, a hálaadást. A kenyér tisztelete és áldása ősi hagyomány, amelyet ma is ápolunk és továbbadunk.
A kenyér története több ezer évre nyúlik vissza. A kelesztett kenyér feltalálása az ókorban történt. A kenyér nemcsak az étkezés része lett, hanem az ünnepeké is. A gabona betakarítása után aratóünnepet tartottak, amikor hálát adtak Istennek és a természetnek az új terményért. Ezen az ünnepen sütötték meg az új búzából készült első kenyeret, amelyet megszenteltek és szétosztottak.
Az új kenyér ünnepe Magyarországon 1949 óta kapcsolódik augusztus 20-ához, amikor Szent István királyt, és az államalapítást is ünnepeljük. Szent István királyról mindenki megtanulta az iskolában, hogy ő volt az első magyar király, aki megalapította a magyar államot, bevezette a keresztény vallást, és megszervezte az ország belső és külső rendjét.
Augusztus 20-án tehát egyszerre emlékezünk meg a magyar államiság több mint ezer éves folytonosságáról és a magyar falu, a magyar mezőgazdaság hagyományairól. Ezen a napon országszerte megáldjuk az új kenyeret, amelyet nemzeti színű szalaggal átkötve mutatunk fel. Ez kifejezi a közösség, a nemzeti összetartozás és büszkeség érzését is.
Ezért is örülök annak, hogy néhány évvel ezelőtt gondoltam egy nagyot, és a szokásos „Falunap” elnevezés helyett elkezdtem használni a „Kenyérünnep” kifejezést. Ez a szó pontosan kifejezi mindazt, amiről az előbb beszéltem.
Ma nemcsak a múltra tekintünk vissza büszkén, hanem a jelenre és a jövőre is. Ma nemcsak Szent István királyt tiszteljük, hanem minden olyan magyar hőst és szentet is, akik példát mutattak nekünk hitben, bátorságban, bölcsességben és szeretetben. Ma nemcsak Magyarországot ünnepeljük, hanem minden olyan magyar közösséget is, akik a határainkon túl is megőrizték nyelvüket, kultúrájukat és identitásukat.
Nekünk, toronyiaknak fontos az is, hogy ezen az ünnepen így, együtt lehetünk. Idősek és fiatalok, azok, akik a településen születettek és azok is, akik nemrég költöztek ide. Bizonyára oka volt a döntésüknek. Megtetszett nekik a táj szépsége, a nyugalom, a jó levegő, a békesség. Szeretnek este sétát tenni a hangulatos kis utcákban, elbeszélgetni a lakóparkban, meginni valamit a szomszéddal a teraszon. Jól tudom, hogy az itt élők összetartanak. Sokszor látom, hogy segítenek egymásnak. Közösen szerelnek autót, javítanak kerítést, festenek, kertészkednek. Ezek a tevékenységek mind segítik a közösség építését. Azt kívánom ma mindnyájatoknak legyen ez így a jövőben is. Tartsunk össze, váljunk jó faluvá, remek, segítő közösséggé!
A nagy ünnepeinken végiggondoljuk, hogy az eltelt egy évben mi minden történt velünk, szeretett településünkkel, felsoroljuk magunkban, hogy mi minden épült, szépült, és azt is, hogy mire lenne még szükség. Megemlékezünk a régi toronyiakról, akik már nem lehetnek közöttünk, de utódaik büszkék arra, hogy itt születtek, itt élnek, és együtt tervezhetjük velük Torony jövőjét. Nagyon büszke vagyok arra, hogy toronyi lehetek, és büszke vagyok mindenkire, aki toronyinak vallja magát.
Ezekben a nehéz időkben, amikor háború dúl a világban, napról-napra látjuk, milyen fontos az az idő, amit a szeretteinkkel tölthetünk. Azt kívánom nektek, és magamnak is, hogy sokáig ünnepelhessünk így együtt. Kívánom, hogy olyan közösséggé tudjunk válni, amely bátran néz szembe a nehézségekkel, a feladatokkal.
Támogassuk egymást abban, hogy a tehetségünkkel, rátermettségünkkel minél többet tudjunk tenni azért, hogy Torony fejlődő település legyen, ahol biztonságban nevelhetjük fel a gyerekeinket, unokáinkat. Gondoljunk erre, amikor megszegjük az asztalnál az új kenyeret, amely nemcsak az étkezés ceremóniája, de valóságos rituálé. Az étellel ugyanis életet is adunk szeretteinknek.
A kenyér nemcsak egy tárgy, hanem egy szimbólum is. A kenyér jelenti az életet, a hitet, a bőséget, a közösséget. A kenyér jelenti a múltat, a jelent és a jövőt. A kenyér jelenti Magyarországot. A kenyér azonos önmagunkkal. Éljünk hát úgy, hogy méltók legyünk a kenyér ünnepéhez!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
A polgármesteri beszédet követően az augusztus 20-a alkalmából elismerést kapott:
- Borsos Péterné az Aranypatak Asszonykórus vezetője
- Vidos László a Toronyi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke
Toronyért emlékplakettet vehetett át: Joó Béláné 46 évnyi orvosi rendelőben ellátott szolgálatáért, illetve Csiszár József, aki a sport mellett a helyi egyházközség tagjaként bizonyította a falu iránti elkötelezettségét.
Idén Rácz István lett Torony Díszpolgára, aki önkéntes tűzoltóként, egyházközségi tagként és rengeteg másfajta titulusban dolgozott, és dolgozik ma is Toronyért.
A kitüntetettekről a méltató szavakkal külön cikksorozatban fogunk jelentkezni.
Az új kenyeret Demeter István diakónus áldotta meg.
Az ünnepség után a színpadon a Tremolo duó, a Buccsi Rezedák és Bóbiták, a Prémium Zenekar, és a méltán híres Auth Csilla szórakoztatták a jelenlévőket.
A nap végét hatalmas bulival Dj. Szélinger zeneválogatása zárta.
Hála a Karajtépők főző csapatának az estebédért (Horváth Anna, Csiszár Lívia, Tancsics Dóra, Tancsics Dezső, Horváth Attila). Főzőtársak: Fekete Emese, Fekete Imréné, Karcsicsné Nyári Hajnalka, Makkné Kelemen Zsófia, Murvainé Csercsics Viktória, Karcsics Tibor, Fekete Imre, Makk Tamás
Külön köszönet Fekete Imrének az íjásztatásért.
            |            |            |            |            |            |
