A keresztjáró napok sok száz éves hagyományát folytatva zarándokmisén vettek részt hétfőn a szőlőhegyi gazdák, a helyi és a környékbeli hívek a felsőcsatári hegyen lévő Mária-kápolnában. A szertartást dr. Perger Gyula püspöki referens, toronyi plébános vezette. A mise végén megáldották a határt.

A keresztjáró napok sok száz éves hagyományát folytatva zarándokmisén vettek részt hétfőn a szőlőhegyi gazdák, a helyi és a környékbeli hívek a felsőcsatári hegyen lévő Mária-kápolnában. A szertartást dr. Perger Gyula püspöki referens, toronyi plébános vezette. A mise végén megáldották a határt.

Az áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd és szerda a testi-lelki javakért könyörgő imádságos, űgynevezett keresztjáró napok, aminek a hagyománya az 5. századra nyűlik vissza. A keresztény emlékezet szerint Galliában, Vienne környékét az 5. század közepén sok természeti csapás érte, ezért 469-ben Szent Mamertus az Urunk mennybemenetele előtti három napra böjtöt, körmenetet és imádságokat rendelt a szorongatások megszűnéséért. A hagyományt, amit ma keresztjáró napokként ismerünk, Gallia más egyházmegyéi is átvették, majd a 6. századtól Hispániában és Itáliában, a 9. századtól pedig Germániában is fontos egyházi eseménnyé lett. Később Európa számos országában elterjedt.

Ezt az ünnepet ezen a vidéken szinte már csak Felsőcsatáron tartják meg. Ilyenkor minden évben szentmisét mutatnak be a szőlőhegyen lévő, a korábbi években szépen felújított, jövőre háromszáz éves Mária-kápolnában. Az idei hegyi zarándoklatra sokan érkeztek Felsőcsatárról és a környékbeli településekről is, így nem csak a kápolna telt meg a hívekkel, hanem az előtte lévő füves terület is.

A szertartás főcelebránsa ezűttal dr. Perger Gyula püspöki referens, toronyi plébános volt. Vele együtt misézett Várhelyi Tamás szentpéterfai plébános és Inzsöl Richárd káplán is. A Gyöngyösfaluból származó dr. Perger Gyula személyes hangon köszöntötte a résztvevőket, emlékezve gyermekkorára, amikor sokszor megjárta a Pösei hegyet. Hozzátette: azt persze össze sem lehet hasonlítani a felsőcsatári szőlőheggyel, de az emlékek ma is elevenen élnek benne, s ide érkezvén újra előtolultak.

A szertartás része a határ megáldása is, ami az idén se maradt el. A sarjadó szőlőket elnézve jó termésben bízhatnak a gazdák, de azért szükség van az imádságukra, kérve a mindenség Urát, hogy az esetleges viszontagságos körülmények közepette is adjon bőséges termést, s ne menjen veszendőbe az emberek fáradozása.

A szertartáson és a kápolnáról készült képeket itt lehet megnézni a galériában.