Március végén második alkalommal gyűltek össze Toronyban mindazok, akiknek a népzene nem csupán hangok sora, hanem közös nyelv, emlékezet és összetartozás. A Baa Rózsa Emlékkoncert és Népzenei Fesztivál idén talán csendesebb volt a vártnál – kevesebb fellépővel és visszafogottabb számú közönséggel –, ám éppen ez adta meg az est különleges, bensőséges hangulatát. Ami számokban kisebbnek tűnt, az lélekben sokszorosára nőtt.

Az esemény méltó tisztelgés volt a Boglya Népzenei Együttes egykori prímása és vezetője, Földesi Jánosné Baa Rózsa előtt. Neve ma is fogalom a hiteles, szívből fakadó népzene világában és abban a közösségépítő erőben, amely generációkat köt össze. Az est során nemcsak rá emlékeztek – hanem tovább is vitték azt, amit képviselt.

A színpadon egymást váltották a fiatal tehetségek és a tapasztalt előadók, különleges párbeszédet teremtve múlt és jövő között. A zeneiskolák országos versenyének döntősei – a Kislajbi énekegyüttes, a Szélforgók zenekar és a Csalogányok – friss, tiszta hangon szólaltatták meg a hagyományt. Jelenlétük emlékeztetett arra, hogy a népzene nem múzeumi tárgy, hanem élő, lélegző örökség.

Az est további fellépői – a házigazda Boglya Népzenei Együttes, a Koprive zenekar, valamint a Cimbaliband Bognár Szilviával – gazdag és sokszínű zenei világot tártak a közönség elé. A hagyományos hangzás és a megújuló irányzatok találkozása természetesen, minden erőltetettség nélkül formálódott egységgé.

A koncert legnagyobb ereje azonban nem csupán a színpadon volt érezhető. A nézőtéren ülők figyelme, a közös éneklések, az egymásra mosolygó tekintetek mind azt jelezték: ez az este több volt, mint egy rendezvény. Inkább találkozás – egymással, a múlttal és valamivel, ami túlmutat rajtunk.

A szervezők hitvallása – miszerint Baa Rózsa öröksége nemcsak kötelesség, hanem öröm is – ezen az estén valósággá vált. A kevesebb itt valóban több lett: több figyelem, több jelenlét, több szeretet.

Toronyban ezen a márciusi estén nem csupán emlékeztek. Hanem élővé tették azt, amit érdemes továbbadni.