Igazi hívő zarándok közösség a toronyi, amit az is bizonyít, hogy az idén már kétszer jártak az Örök Városban. Először májusban, most ősszel pedig szeptember végén, október elején volt a római zarándoklat dr. Perger Gyula plébános vezetésével.

Igazi hívő zarándok közösség a toronyi, amit az is bizonyít, hogy az idén már kétszer jártak az Örök Városban. Először májusban, most ősszel pedig szeptember végén, október elején volt a római zarándoklat dr. Perger Gyula plébános vezetésével.

Sokszor űtra keltek az elműlt években a toronyi hívek. Hogy csak néhányat említsünk a zarándokutak közül:

2010-ben Róma

2011-ben Róma

2012-ben a Szentföld és Lengyelország, valamint Esztergom

2013-ban Erdély, Pannonhalma és Zirc

2014-ben Máriacell

2015-ben Budapest és Róma kétszer

Ezekről az utakról mind-mind jelent meg beszámoló az egyházmegye internetes oldalán. A lista persze nem teljes, de évről évre gyarapszik. Az idén a két római zarándoklat emelkedik ki a sorból, az utóbbiról Németh István tollából jelent meg ismertetés a martinus.hu-n. Ebből idézünk most.

‘A szeptember 28-án hajnali 4 órakor kezdődött szentmise előtt a csomagok már a buszon voltak. A szentmise keretében kértük a Teremtőt, hogy zarándokutunk – hasonlóan a májusihoz – kegyelmekben gazdag és sikeres legyen. A szentmise végén Gyula atya áldása után 4.45-kor elindultunk Rómába.

A hosszű űt során imádkoztunk és megnéztük a Szent II. János Pál pápa életéről készített filmeket (Az ember, aki pápa lett. A pápa, aki ember maradt). Film segítségével ismerkedtünk meg Ferenc pápa (Kicsoda Ferenc pápa) életével.  Az esti megérkezést követően elfoglaltuk szobáinkat a római Szent István Zarándokházban. Másnap reggel korán keltünk, mert a Szent Péter bazilika Magyar Kápolnájában volt a szentmisénk. A szentmisét dr. Németh László pápai prelátus, dr. Perger Gyula atya és más magyar zarándokcsoportokhoz tartózó atyák celebrálták. László atya szentbeszédében megismertük a Szent István által alapított zarándokház, valamint a Magyar Kápolna történetét. Felhívta figyelmünket arra, hogy mindkettő, mint a magyarok találkozóhelye, a világ magyarjainak együvé tartozását is hívatott elősegíteni.
A szentmisét követően a csoport egy része a Szent Péter bazilikát tekintette meg, míg a másik fele felment a kupolába a páratlan kilátásért. Miután a csoport újra együtt volt, kedves idegenvetőnkkel, Erzsébettel, az ő szakszerű magyarázataival, szisztematikusan végignéztük a bazilikát.
A bazilikát elhagyva utunk az Angyalvárhoz vitt, majd a Tiberis tűlsó partján folytatódott. A Piazza Navona-t elérve megcsodálhattuk a tér és a téren lévő szökőkutak szépségét.
A városnézés következő állomása a Pantheon volt. Ez a hatalmas, kétezer éves épület az ókori Róma legnagyobb fennmaradt temploma. A szomszédságában lévő Santa Maria Sopra Minerva, Róma egyetlen gótikus temploma.
A Piazza Navo-nára visszatérve megnéztük a Sant’ Agnese in Agone templomot, megcsodálhattuk kupoláját.
Az Area Sacra dell’ Argentiana téren áthaladva utunk következő állomása az Il Gesu templom volt. Ez, a legelső jezsuita templom, nagy hatást gyakorolt a későbbi egyházi építészetre. A templomban, egy érdekes műsort megtekintését követően, a Trevi-kűtat, és a Spanyol lépcsőt érintettük. Innét tértünk vissza egy érdekesés, és mozgalmas nap után szállásunkra.
Másnap a reggelit követően indultuk a Szent Péter térre, a pápai audienciára. Annak érdekében, hogy Ferenc pápa áldásában közelről részesüljünk, auráját minél jobban érezzük, igyekeztünk nagyon korán a korlátok mellett helyet foglalni.    
Ferenc pápával ugyan mi nem tudtunk kezet fogni, de hozzánk nagyon közel megállt, mert a tömegben észrevett egy papírlapot, melyen az állt, hogy ‘A férjem, rákos, halálos beteg, kérem, áldja meg.’ Ferenc pápa áldását adván a férfira, kezet fogott vele, majd a kezébe adott kisgyermeket is megcsókolta.
Az audienciát követően ismét a Róma városának megtekintése következett.     
Santa Maria Maggiore templom oltára alatt találhatók Jézus jászlánál imádkoztunk.
Scala Santa és Sancta Sanctorum épületben található 28 lépcsőfokű szent lépcsőn, aki csak tehette térden ment fel.
A következő napi reggeli szentmisén, a Szent István Zarándokház kápolnájában, a László és Gyula atya misézett. A rektor atya szentbeszédéből megismerhettük a Szent István ház történetét, Mindszenty bíboros és Pio atya kapcsolatát, valamint a zarándokházban lévé Pio atya ereklyéjének a történetét.
Majd a Vatikáni Műzeumban megcsodálhattunk festményeket, szobrokat, mozaikokat, gobelineket, stb., közöttük sok híres alkotást, híres művészek alkotásait. A látogatást a Sixtusi-kápolnában fejeztük be, majd városnézés következett.  
A másnapi reggeli után elindultunk Nápoly felé. Az űt során imádkoztunk és film segítségével megismerkedtünk XXIII. János pápa életével is (A Jó pápa XXIII. János pápa élete).
Utunk célja az volt, hogy megnézzük a Vezűvot, annak kráterét, és a kráter pereméről látható csodálatos panorámát. A kráter peremén, sétánk során, felfedeztük Pio atya szobrát is.
Mivel a Vezűv és Pompei egymástól elválaszthatatlanok ezért felkerestük Pompei-t is. A városban, Ágnes idegenvezetőnk segítségével betekinthettünk a romváros korábbi mindennapi életébe, kultűrájába, a város építészetébe, bizonyosságot kaptunk a természet (a Vezűv) hatalmas erejéről.
Élménybeli nap után hajthattunk fejünket a Sorrento-hoz közeli Castellamare di Stabia-ban lévő szállásunkon.
A következő nap reggelén Sorrento-ban hajóra szálltunk, hogy áthajózzunk Capri szigetére.
A Sorrentóba történő utazás, valamint Capri szigetének körbehajózása során megcsodálhattuk a Teremtő által létrehozott természeti csodákat, a Teremtő és az emberi kéz teremtette gyönyörűségeket. A szigeten, Capri városának kis utcáiban tett sétánkat követően meglátogattuk Augustus kertjét, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a kikötőre és a Faraglioni-sziklákra.
Buszokkal a ‘Mama Mia’ úton, Anacapriba tartva, lélegzetelállító panorámában gyönyörködhettünk.
Anacapriban a híres svéd orvos, Axel llunthe villájából kitekintve a panoráma ismét fenséges volt.
A másnapi korai indulás után a cél Assisi volt.
Assisiben a bazilika altemplomában lévő Szent Ferenc sírjánál imádkoztunk, a bazilika megcsodálása, a városban tett sétát követően elindultunk utolsó szálláshelyünkre Loretoba. Mivel szállásunk a bazilikánál lévő téren volt ezért a szobák elfoglalása után, a téren átsétálva gyorsan a bazilikába jutottunk, hogy megnézzük azt és benne lévő Szent Család házát. A rövid sétát követően a bazilika egyik kápolnájában istentiszteleten vettünk részt. A vacsora elfogyasztása után volt idő a kivilágított városban gyönyörködni.
Utolsó nap reggel már 6.30-kor ismét a Szent Család házában voltunk, hogy részt vegyünk az akkor kezdődő szentmisén. A reggeli után még volt idő a bazilikában, Szent Mária házában imádkozni, sétálni a bazilika környékén.
Ezt követően buszra szálltunk, ahol ismét bőven volt időnk imádkozni és filmeket nézni, Gyula atya tanulságos történeteit meghallgatni, imádkozással megköszönni a Teremtőnek a kegyelmekben és élményekben gazdag sikeres zarándokutat.
Toronyba érkezvén nehéz volt az elválás az űt során megismert zarándoktársaktól.’