A 15561-1/2023/JIF iktatószámú körlevél
1. melléklete
A már kikelt, repülő szúnyogok (imágók) irtására használt kémiai szúnyogirtásban alkalmazott irtószerek hatóanyaga a csípőszúnyogokon kívül más ízeltlábúakra és a vízi élővilágra nézve is ártalmas, Az irtószer hatását a kijuttatást követően azonnal kifejti, ugyanakkor a levegőből hamar leülepszik a felületekre és főként a napfény hatására, viszonylag rövid idő alatt elbomlik a hatóanyaga. A kezelés után tehát kedvezőtlen körülmények esetén a szomszédos területekről a széllel sodródó szúnyogok, illetve a kezelt területen a vízgyülemekből idő közben kikelő szúnyogok újra ártalmat okozhatnak. További aggály, hogy a kémiai irtószerekkel szemben ellenállóképesség alakulhat ki a szúnyogokban, ami ajövőben, egy esetlegesjárvány esetén megnehezítheti a védekezést.
A biológiai szúnyogirtás (szúnyoglárva-irtás) előnye hogy a szúnyoglárvákon kívül más állatokra nézve a biológiai irtószer elhanyagolható kockázatot jelent. A jól meghatározott szúnyogtenyészőhelyek esetén (pl. ártereken, mocsaras, belvizes területeken, vizesárkokban) az időben indított kezeléssel, a szúnyogok nagyszámú megjelenése bizonyos fokig megelőzhető ezzel a módszerrel. A módszer hátránya ugyanakkor, hogy több háttérmunkát és tervezést igényel, mert a szúnyoglárvák tenyészőhelyeit fel kell deríteni (feltérképezni), számon kell tartani és az irtószert a megfelelő időpontban, esetenként ismételten kell alkalmazni. Továbbá, adott település környezetében az összes tenyészőhelyet szükséges kezelni, hogy ne áraszthassák el a védendő területet a szúnyogok.
A fent említett körülmények miatt a kártevőirtást végző vállalkozónak mérlegelnie kell, hogy adott területen a szúnyogirtás milyen módszerekkel valósítható meg. A földrajzi adottságok miatt nem minden esetben hagyatkozhatunk csupán a biológiai irtásra. Ugyanakkor, amennyiben kivitelezhető, a biológiai szúnyogirtást és a szúnyogok tenyészőhelyeinek felszámolását előnyben kell részesíteni a kémiai szúnyogirtással szemben. Célszerű ezért, ha az önkormányzatok helyismerettel rendelkező munkatársai a szúnyogirtást végző vállalkozóval egyeztetve jelölik ki a kezelendő területet és a szúnyogirtás módszereit. Az ismert közeli szúnyogtenyészőhelyeket, belvizes területeket, folyton pangó vizesárkokat, nyílt esővízelvezető csatornarendszereket is fel kell mérni, és szúnyoglárvák jelenléte esetén ezeket a település szúnyogirtási programjába indokolt bevonni. A fedetlenül tárolt gumiabroncs lerakatok, az állattartó telepek, ipari telephelyek medencéi, műtárgyai is figyelmet érdemelnek. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a szúnyogok nagymértékű szaporodása magánterületen történik és az ingatlan kezelője nem működik együtt a szúnyogok elleni védekezésben, kérem, az illetékesjárási hivatalnakjelezzék a problémát.
A terület felmérése során át kell tekinteni azokat a felszíni vizeket, melyektől a kémiai szúnyogirtás során védőtávolságot kell tartani, és a természetvédelmi oltalom alatt álló területeket, melyek ismeretével az Onkormányzat további segítséget tud nyújtani a szúnyogirtó vállalkozóknak.
A szúnyogok elleni védekezésben a lakosság figyelmének felkeltését és együttműködését nélkülözhetetlennek tartjuk, ugyanis a településeken jelentkező ártalmat részben a ház körüli vízgyülemekben kifejlődő szúnyogok okozzák. A Nemzeti Népegészségügyi Központ a szúnyogok ártalmával és az ellenük való egyéni védekezés lehetőségeivel kapcsolatban egy kérdés-felelet típusú tájékoztató anyagot, valamint egy plakátot (felhívást) készített, melyet csatoltan megküldök.
Bízva szíves egyetértésében, kérjük, hogy a ,,szúnyogszezon” kezdetén a települések forgalmasabb pontjain (pl. vasútállomás, iskola, orvosi rendelő, valamint a nagyszámú vizes virágváza miatt a temetők bejáratánál is) a figyelemfelhívó plakát egy-egy példánya kerüljön kihelyezésre.
Amennyiben az önkormányzatnak erre lehetősége van, javasoljuk, hogy saját médiumaiban is hívja fel a lakosság figyelmét a szúnyogok elleni egyéni védekezés fontosságára.